Kedves Olvasók!
Most végre nyugodtan leülhetek írni, egész
egyszerűen szétvetik a fejemet az ötletek, bár nem tudom, hogy ez mennyire függ
össze azzal, hogy most kezdtem a történetet, de valószínűleg nagyon. Én személy szerint imádom ezt a történetet szőni, olyan, mint egy pókháló, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz.
Sok szeretettel, Brownie.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Egy csésze tea
Már ezer éve nem láttam. Semmit sem változott, ugyanaz a kedves mosoly ült az arcán, ősz haját laza kontyba fogta és egy lisztes kötény volt magára kötve. Meghatódottan húzott magához és kisöpört egy rakoncátlan tincset az arcomból.
- Gyere, ne ácsorogj itt az ajtóban, gyere beljebb - nevetett fel, miközben letörölte könnyeit és se perc alatt eltűnt a konyhában.
Mosolyogva vetkőztem le. Az előszobában a régi tölgyfa szekrény terpeszkedett és finom rózsa illat terjengett a levegőben. Egy ódivatú nagy tükör lógott a falon, vele szemben egy kis fa komód, melyen egy kaspóban orchidea illatozott és egy rozsdás esernyő tartó állt. A fogasra tettem a kabátomat, aztán a pulóveremet megigazítva léptem be a nappaliba. Visszaemlékeztem, amikor még apával fogócskáztunk itt a nappaliban és mikor tea házat rendeztem a babáimnak, miközben a nagyi és a papa az ajtónak dőlve néztek. Az emlékek fájó pontot hagytak a szívemben és letöröltem egy újabb könnycseppet, ami lefelé gördült az arcomon.
A konyhából a nagyi régi recsegő rádiója szólt, ő meg a pultnál szorgoskodott, miközben egy dallamot dúdolt.
- Mit készítesz? - kérdeztem kíváncsian és beléptem az apró helyiségbe.
- Óó, csak egy kis teát - felelte mosolyogva, aztán már át is nyújtott egy gőzölgő csészét. - Tessék.
- Köszönöm - belekortyoltam a forró italba, aztán leültem az asztalhoz, amelyen újságok és könyvek sokasága szóródott szét. Kinéztem a sötét kertbe, aztán halkan megszólaltam.
- Miért kellett elmennie? - még a saját hangomat is alig hallottam és eluralkodott rajtam a gyengeség és az elveszettség érzése. Újra.
A nagyi rögtön elkomorodott és kikapcsolta a rádiót, aztán leült velem szembe.
- Olive, édesanyád nagyon különleges ember volt. Gyönyörű, okos, kedves nő, apád rögtön beleszeretett. Nagyon boldogan éltek és tudod.. - halványan elmosolyodott. - ..Három gyereket szerettek volna - megsimította a kezemet, aztán komoran folytatta. - Apádat, a kisfiamat baleset érte és már nem tudták megmenteni az életét. Édesanyád rögtön összezuhant, hónapokig nagyon keveset, szinte semmit nem evett, de ami még sem engedte hogy teljesen összezuhanjon az te voltál. Nagyon szeretett téged és nevelt, míg fel nem cseperedtél, de aztán történt ez a szörnyű dolog - egy ideig csendben hallgatott és egy könnycsepp csillogott a szemében. - Nekem már csak te maradtál, először a nagypapád, aztán édesapád, majd édesanyád. Mindegyikőjüket nagyon szerettem, de mindegyikük elment.
- Sajnálom - suttogtam alig halhatóan és hatalmas gombóc nőtt a torkomba. A szavak súlyossága mellbe vágott és csak most tudatosult bennem, hogy tényleg csak a nagyi maradt nekem. Hogy mindenki, akit szerettem meghalt és nem tehetek ellene semmit. A tea forró vonatként csúszott le a torkomon és most egészen keserűnek éreztem, pedig volt benne cukor.
Némán ültünk, aztán a nagyi gyengéden megsimogatott.
- Kedvesem, most már ideje lefeküdnöd. Nagyon sokat utaztál, nem árt a pihenés - mondta, aztán felállt és a mosogatóba tette a két csészét.
Úgy se fogok tudni aludni - gondoltam magamban, de azért engedelmesen felöltöztem.
***
- Minden rendben lesz, de ha még is van valami probléma, akkor csak nyugodtan szólj - kötötte a lelkemre nagyi, miután megmutatott mindent. - Hát akkor jó éjszakát!
- Neked is jó éjt! - mosolyodtam el halványan, aztán bezártam magam mögött az ajtót.
Drága Brownie!
VálaszTörlésJaj, de ínycsiklandó neved, olyan furcsa egy süteményként szólítani.:D Először is természetesen benne vagyok a cserében, mindjárt ki is kerülsz hozzám. Másodszor pedig gyönyörű a blogod, hihetetlenül kellemes hangulatot varázsoltál, és az írási stílusod lenyűgöző, azonnal magával ragadott. Egy nagyon kellemes olvasmánynak tűnik ez a történet, és biztos vagyok benne, hogy figyelemmel fogom kísérni a blogod, de bevallom nagyon-nagyon emlékezetet egy bizonyos szintén blogíróra a stílusod, aki szintén Párizs szerelmese. Esetleg nem te vagy az a bizonyos személy, aki előtte A betűvel kezdődő néven futott, s habár most már ő is egy újabb névvel írogat, de meg merném kockáztatni, hogy ugyanazok a személyek vagytok. Ha nem, elnézésedet kérem, lehet, hogy csak tényleg ennyire hasonlít a stílusotok, és hibát vétettem, de nem bírtam szó nélkül hagyni ezt a megfigyelést.
Csókol,
Carlie
Kedves Carlie!
TörlésNagyon, nagyon örülök, hogy írtál és nagyon köszönöm a cserét is! :)
A nevemet még saját magamnak is szoknom kell. :D
Nagyon köszönöm hogy írtál, reméltem, hogy kellemessé válik majd a kinézet és persze nagyon szeretném, hogyha az olvasók is annyira könnyen süppednének bele a történetbe, mint ahogyan én.
Nem, nem én vagyok a titokzatos "A" kezdetű blogoló, de ez nagyon vicces, hogy ugyanolyan a stílusunk a rejtelmes személlyel. :D Nem kell elnézést kérned, sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon van egy pont ugyanolyan érdeklődési körű/úgy kinéző lány, mint én? Úgy látszik ez lehetséges. :)
Mindenesetre nagyon köszönöm a véleményedet és nagyon örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet!
Ölel,
Brownie.