The melodies of our life

Kedves Olvasók! 

Először is mindenkinek Boldog Valentin napot kívánok! Meg is hoztam nektek a prológusnak szánt részt, remélem tetszeni fog. A blognak nemsokára normális kinézete lesz (fejléc, rendezett képek..stb.), úgyhogy még egy pár napig nézzétek el az üres oldalakat. :)
És persze kellemes olvasást kívánok Nektek!

Szeretettel,  Brownie

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Fájó búcsú

Remegő kézzel tartottam magam előtt anya kacskaringós írását. A szívemet mintha kitépték volna a helyéről, az ismerősök és mindenki más már elment. Az eső kopogott az ablakokon, mellettem pedig Mrs. Robertson, a szomszédunk állt. 

- Gyermekem ne sírj! - nézett rám búskomor tekintettel, aztán a levél felé fordult. - El kell olvasnod. Hiába félsz a soroktól, ezek édesanyád utolsó szavai hozzád - megsimogatta a hajamat, mire aprót bólintottam és magam elé emeltem a levelet. 

Drága Olive!

Az orvosok nem menthettek már meg, azért írom e sorokat, de a legtöbbet segítettek melletted és Mrs. Robertson mellett. Nagyon hálás vagyok nekik. 

De legfőképp Neked! Minden kósza kis percért, amit adtál, minden elejtett nevetéseddel még szebbé varázsoltad a napjaimat, minden elejtett szavadért, minden élményért és minden pillanatért, amit Veled tölthettem! Örökre szeretni foglak és mindig Veled leszek, ne feledd! Soha ne add fel az álmaidat és sok jót, minden boldogságot, ami nekünk nem adatott meg, azt mind kívánom Neked! Apáddal együtt mindig szeretni fogunk és figyelünk majd! Szeretünk.

Kedves Olive, a házunkat fájó szívvel adtam el, de csak így tudtam megoldani, hogy a nagymamához tudj utazni Hollandiába. Már csak ő maradt Neked, zárd a szívedbe és szeresd! A nagymama háza mellett van a mi régi házunk, ahol te is laktál, úgyhogy jól ismered a környéket, remélem sok szép emlék fog fennmaradni onnan. Az a ház most ott vár Rád és mint egyetlen hagyatékom a könyvek és kacatok mellett Neked adom! 
Egyetlen kívánságom, hogy édesapád mellé temessenek, Hollandia gyönyörű földjén. 

Szeretlek drága Olive!

Anya

A levél végére az arcomon már patakokban folytak a könnyek és zokogva borultam Mrs. Robertson-ra, aki szomorúan simogatta a fejem.

- Drágám, itt van a repülő jegy, amit édesanyád itt hagyott neked. Csomagolj be mindent, mi majd mindenben segítünk, csak szólj - nyomta a kezembe a jegyemet, mire könnybe lábadt szemmel néztem rá.

- Köszönöm - súgtam erőtlenül és összehajtottam a levelet.